Nemzeti ünnep
Jánosháza Város Önkormányzata március 14-én 11 órakor a művelődési ház nagytermében ünnepelte az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc évfordulóját.
A rendezvényen V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár mondott ünnepi beszédet.
Az ünnepi műsort ezúttal a Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI diákjai és tanárai szolgáltatták.
Jánosháza Város képviselő testülete hagyományosan ezen a napon nyújtja át a Jánosháza Városért kitüntetéseket azoknak a jánosháziaknak, akik a település formálásában, felvirágoztatásában a legtöbbet nyújtották.
2018-ban kitüntetést vehetett át Pulay Mária Jánosháza Város életében kifejtett több évtizedes közéleti munkássága elismeréseként.
Farkas Ferenc Jánosháza Város sport életében végzett kiemelkedő munkája elismeréseként, és Kelemenné Molnár Mónika Jánosháza Város kulturális életében végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként.
A kitüntetéseket Kiss András polgármester, Dr. Balás Endre jegyző és Balhási Imréné, a Kulturális Bizottság elnöke adták át. A kitüntetetteknek gratulált Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke is.
Fotó: Pétervári Csaba
Március 15.
Jánosháza Város Önkormányzata 2018. március 14-én délelőtt 11 órakor ünnepli az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc évfordulóját, melyre szeretettel hívja és várja a település polgárait.
Ünnepi beszédet mond V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár.
Az ünnepségen átadják a Jánosháza Városért kitüntetéseket.
A műsorban közreműködnek a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és diákjai.
A műsort követően koszorúzás lesz a Batthyány szobornál és a 48-as katona sírjánál.
Megszépült az óvoda – avató
2017. február 7-én 11.00 órakor avatja fel Jánosháza Város Önkormányzata és a Batthyány Lajos ÁMK Óvoda a legkisebbek nemrégiben megújult épületét.
A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretén belül a TOP-1.4.1-15 „A foglalkoztatás és az életminőség javítása családbarát, munkába állást segítő intézmények, közszolgáltatások fejlesztésével” tárgyú felhívásra benyújtott, a Jánosházi Batthyány Lajos ÁMK Óvodájának fejlesztése című és TOP-1.4.1-15-VS1-2016-00037 azonosító számú projekt keretében felújított Óvoda épületének átadásán köszöntőt mond Kiss András polgármester majd avató beszédet mond V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár.
Az épületet Bodorkós Imre főtisztelendő, püspöki referens, plébános áldja meg.
Az ünnepséget a Batthyány Lajos ÁMK óvodásainak műsora zárja.
Zeneiskolások karácsonyi hangversenye
A Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Zeneiskolája szeretettel vár minden Kedves Érdeklődőt Karácsonyi Hangversenyére.
Ideje: 2017. december 19. 17.00 óra
Helye: Zeneiskola koncertterme Jánosháza, Sümegi u. 26.
Közreműködnek a zeneiskola növendékei és tanárai.
60 éves osztálytalálkozó
A Jánosházi Általános Fiúiskola 60 éve végzett osztálya találkozott október 20-án, pénteken délelőtt 11 órakor a művelődési házban.
Amikor átlépték a nyolcadik osztály küszöbét még nem tudták, hogy milyen nagy történelmi események küszöbén állnak. Ők lettek Jánosházán a Forradalom évének egyik végzős nyolcadikos osztálya.
A találkozást követő beszélgetésekből természetesen ez sem maradhatott ki, amikor felidézték az iskolai évek emlékeit.
Először Kiss András polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Köszönetet mondott Jakab Tibor képviselőnek, egykori diáknak az ötletért és a szervező munkáért és a művelődési ház dolgozóinak a színvonalas szervezésért.
A Művelődési Otthon és Könyvtár rövid műsorral kedveskedett a jubilálóknak: Először Tullerné Szalai Ildikó szavalta el Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című versét, majd Laczi Regina énekelte el Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek című dalát.
A rövid ünnepség után Jánosháza Város Önkormányzata jóvoltából ünnepi ebédet fogyaszthattak el az öregdiákok.
Az ebédet követően kilátogattak a temetőbe, ahol az elhunytakra egy egy szál virággal emlékeztek, majd meglátogatták egykori iskolájukat is. A művelődési házba visszatérve folytatódott az emlékek felidézésének sora.
Este 17 órakor részt vettek a Szent Imre Általános Iskolában az Október 23-i ünnepségen, majd megkoszorúzták az 56-os katona emlékművét is.
Fotó: Martonné Balaton Zsuzsanna, Illés Zsuzsa
1956-os Forradalom és Szabadságharc – Városi megemlékezés
Jánosháza Város Önkormányzata és a Szent Imre Általános Iskola
szeretettel meghívja Önt
az 1956-os Forradalom és Szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségre.
Időpont: 2017. október 20. 17.00 óra
Helyszín: Szent Imre Általános Iskola tornaterme
9545 Jánosháza, Ady u. 14. (Bejárat a Berzsenyi u. felől)
Ünnepi szónok:
Marton Ferenc a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke
Program:
Pogányok idején – Ünnepi műsor a Szent Imre Általános Iskola diákjainak előadásában
Koszorúzás az 56-os katona emlékművénél
Augusztus 20-i ünnepség – Attila földjén – a Jánosházi Amatőr Színtársulat előadása
Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam és azt mondtam: – Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lelhetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.
Jánosháza Város Önkormányzata augusztus 19-én, a Városnap délelőttjén tartotta István király, a Magyar Alkotmány és az Új kenyér ünnepét. Tamási Áron hazáról szóló szavaival kezdte az augusztus 20-i műsort Illés Zsuzsa, az ünnepség szervezője. A Himnusz közös eléneklése után – ahogy az történt már az előző években is – a Jánosházi Amatőr Színtársulat lépett színpadra. Az erre az alkalomra készült új jelenetük az Attila földjén címet viselte. A darab nem titkolt célja a magyar nemzet születésének kezdeteihez visszanyúlva a nemzeti érzelmek felkeltése volt.
A verses-zenés összeállításban a város két képviselője, Németh Zoltán és Stankovics István is szerepet vállalt. A korhű öltözet, a műsorszerkesztés és a profi előadás a szabadban is mély hatást gyakorolt a nézőkre.
Szereplők:
Babits Ferenc, Kelemen Attila, Kelemenné Molnár Mónika, Kisfalusi Beatrix, Kulcsár Zsolt, Mustos Anita, Németh Zoltán, Nováki Zoltán, Stankovics István, Tuller József, Tullerné Szalai Ildikó
Szólót énekelt: Bakonyi Míra
A műsort rendezte: Illés Zsuzsa
A korhű ruhákért köszönet Szakonyi Norbertnek.
Az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult.
Az esemény képgalériája itt megtekinthető. Fotó: Rauch Imre
Öregdiák találkozó-Közel kétszázan lettek fiatalabbak
Öregdiák találkozóra hívta a Művelődési Otthon és Könyvtár a Jánosházi Gimnázium egykori diákjait.
A gimnázium működésének 11 éve alatt – 1963 és 1974 között – 246 diák érettségizett le a településen. Az első osztály éppen 50 évvel ezelőtt vehette kezébe érettségi bizonyítványát.
A középiskola rövid fennállása azonban mély nyomokat hagyott nem csupán a település, de a diákok életében is. Ezt bizonyította, hogy aki csak tehette, augusztus 19-én ott volt a találkozón. A tömött széksorok arról árulkodtak, hogy nem volt hiábavaló a hónapokig tartó szervezőmunka.
Megható volt látni, ahogy a régi osztálytársak egymásra ismertek és örömkönnyeket hullatva ölelték át egymást.
A program ünnepséggel kezdődött, ahol a jelenlévők miután néma főhajtással emlékeztek elhunyt diáktársaikra és tanáraikra, Kiss András polgármester mondott köszöntőt.
Kiss András polgármester
Ezt követően Csik Józsefné, a Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI igazgatója idézte fel az iskola történetét, majd Dr. Kiss László – egykori alkotmánybíró, egyetemi tanár, Jánosháza díszpolgára és egyúttal a gimnázium volt diákja, majd Hajós István a gimnázium egykori tanára elevenítette fel az ifjúság éveit.
Csik Józsefné a Batthyány Iskola igazgatója
Dr. Kiss László volt alkotmánybíró, egyetemi tanár, Jánosháza díszpolgára, egykori diák az ötven éves egyensapkával
Hajós István a Jánosházi Gimnázium egykori tanára
Nagy Sándorné Boros Piroska a jubiláló osztály nevében szónokolt és idézett fel néhány iskolai emléket.
Nagy Sándorné Boros Piroska, az egykori gimnázium jubiláló diákja
Az ünnepség megható pillanata volt, amikor a jubiláló osztály tagjai névre szóló emléklapokat vehettek át, melyet Marton Ferenc a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke nyújtott át.
Az ünnepségen Bakonyi Míra énekelte Demjén Ferenc Felnőtt gyermekek című dalát. Kedves személyisége, hangja elvarázsolta a közönséget, a dal szövege pedig mintha csak erre az alkalomra íródott volna.
Bakonyi Míra
Az ünnepség után a gimnazisták átsétáltak a gimnázium épületéhez, hogy oly sok év után ismét az intézmény falain belül érezhessék magukat. Megható volt látni az iskolai menetet, ahogy végigvonult a városon, akárcsak a gimnázium lépcsőjén egy közös fotóra összeálló csoportot is, de az igazán szívet melengető az épület bejárást lezáró Régi, régi dal volt, amely a szervezők kívánságára felcsendült és betöltötte az egykori gimnáziumot. Közel kétszáz torokból zengett: jut még eszedbe kedvesem a boldog ifjúság…
A díszebédet követően az osztályok a Batthyány Lajos Általános Iskola és a Művelődési Ház termeiben lehetőséget kaptak, hogy osztályonként összegyűljenek és felidézzék a régi emlékeket. Ebben a művelődési ház előcsarnokában rendezett nagyszabású kiállítás is segítette a gimnazistákat.
A kiállítás egy részlete
A nap folyamán az egykori gimnazisták örömmel vették birtokba a város utcáit, tereit, idézték fel a megannyi emléket, boldogan állították meg egy napra a szárnyaló időt és lettek újra tizenéves jánosházi gimnazisták. S ha csak ez lett volna a rendezvény egyetlen hozadéka, már akkor megérte volna a hónapokig tartó szervezés.
Biztosak vagyunk abban, hogy megvalósult a szervezők álma és újra egymásra találtak a régi osztálytársak, barátok, akik a jövőben ápolni fogják a régi-új kapcsolatokat.
Köszönet azoknak, akik a rendezvény, a kiállítás megszervezésében segítségünkre voltak:
Bors Géza, Csik Józsefné, Dörnyei Tamás, Farkas Ferencné Kovács Mária, Keringer Lászlóné Csirkovics Zita, Komláti Lászlóné Molnár Klára, Laczi Károly, Nagy Györgyné Magyar Mária, Nagy Sándorné Boros Piroska, Nemes Mária, Németh Istvánné Balogh Erzsébet, Németh Jánosné Takács Irma, Ódor Györgyi, Rauch Imre, Rauchné Nagy Ágnes, Szabó Ferenc, Szabó Péter
Az esemény képgalériája teljes méretben, Fotó: Rauch Imre
Pedagógusok ünneplése
Jánosháza Város Önkormányzata június 4-én délután ünnepelte a település pedagógusait. A művelődési házban öt órakor kezdődő rendezvényen Balhási Imréné a Kulturális Bizottság elnöke köszöntötte az ünnepelteket.
Tisztelt Tanító nénik, Tanár nénik, Tanító bácsik, Tanár bácsik, Óvónénik!
Sokféle a tudomány, mire a gyermekből felnőtt lesz. Tanítóink különféle emberek, s talán úgy van rendjén, hogy utóbb kire szeretettel kire meg némi nehezteléssel gondolunk,. Mégis mindannyian szívesen idézzük azt a napot amikor a legeslegelső tanórára készülődtünk .Hátunkra vettük a hatalmas iskolatáskát és kísérőnk kezét fogva elballagtunk az iskolába, ahol a mindig mosolygós tanító néni várt bennünket, aki olvasni és számolni tanított , meg fecskefarkot rajzolni. Megtanultuk merre van észak , s hogy a Nap balról kél, kívülről fújtuk az ehhez tartozó verset, akárcsak az egyszeregyet. Alsó tagozatos éveinkről mindannyiunknak vidámságok jutnak eszünkbe, a játékos tanulás mellett. Aztán négy évre rá megkezdődtek a vándorlások, hurcoltuk a táskáinkat a szaktantermekbe.. Azok a gyermekévek az önállóvá válás , az alkalmazkodás és alkalmassá válás évei voltak., hiszen itt már különváltak a kedvenc tárgyak a kevésbé kedveltektől s bizony az érdemjegyek itt már versenyre késztették a kisdiákokat. Mégsem emlékszem arra , hogy ismertük volna a harag és gyűlölet fogalmát.
A manapság oly sokszor hallható nyafogások, az “utálok suliba menni” kifogások kora még odébb volt. Akkor még örömnek számított suliba járni, a fiúk a nagyszünet perceiben rúgták a bőrt, a lányok kacagva ugrálóiskolát játszottak, vagy éppen elvonultak egy egy sarokba, és cserfesen pletykáltak a fiúk viselt dolgairól.
Öröm volt a különböző szakkörökbe járás, mint a rajzórák,amit sokszor a természetben végeztünk a mai is álló gesztenyefák tövében ülve,vagy az énekkar. Nyakunkban előbb a kék majd a piros nyakkendő viselése, melyet ünnepélyes keretek között avattak. És a nyári napközis táborok múlhatatlan napjaira ki ne emlékezne? A munkára nevelés első formájából is jókedvűen vettük ki részünket . Gondolok itt a kelédi szilvaszedésekre. Aztán izgatottan vártuk a félévi értesítőt, meg nyár elején a bizonyítványok osztását akkor is ha a fránya magatartás meg szorgalom jegyek elmaradtak szüleink várakozásaitól. Amikor a továbbtanulás lehetőségét fontolgatta szülő gyermek és segítő pedagógus gyakran hangzott el a mi szeretnél lenni kérdésre a válasz:óvónéni, vagy tanár. Ma már egyre ritkábban halljuk ezt a választ. Divatos néhányunk számára alig ismert szakmák felé orientálódnak, ahol a lélek világára és a hivatás szeretetére nincs szükség. Tanítóink helyébe tanárok léptek és évek során egyre többen adták át tudásuk legjavát, segítve nekünk, hogy az alapműveltség megszerzése élménnyé válhasson. Ma már mások ugyan a tanítás és nevelés módszeri, de ma is hálásak vagyunk pedagógusainknak akik felkészítik a gyermekeinket a sok sok városi színvonalas rendezvényekre, vagy éppen olyan kiváló tehetségeket nevelnek akikre büszkék lehetünk városunk határain is túl. A pedagógusi munka épp olyan hivatás sokunk számára mit az orvosé. Hiszen gyermekeink gondolkodásmódja szemlélete vagyis jövőnk és jövőjük múlik nevelő munkájukon.
Természetesen a nevelés első formáit az óvodában sajátítják el ahol a játék mellett már alapokat szereznek a későbbi tudás fejlesztéséhez.
Köszönet tehát óvodapedagósainknak, akik nagy türelemmel tanították meg az első közösségi élet szabályait a gyermekeknek hiszen a fegyelmet a másokhoz való alkalmazkodást ott tapasztalhatják meg először.
Szeretettel gondolni tanítóinkra nem teher, nem nehéz örökség! Ahogy múlnak az évek lassan a nevüket is elfelejtjük, mindazt amit Tőlük tanultunk talán soha. Írni olvasni számolni akkor is fogunk amikor már szinte helyettünk és olykor nélkülünk változnak dolgaink. Amikor már szinte mást sem tudunk, csak síránkozni és szenvedni, meg persze félelemmel és gyűlölettel gondolni másokra, megsértődni és haragot tartani. A mai kor tanítóinak percre pontos engedelmességgel kötelesség elszenvedni az aktuális oktatáspolitika ötleteléseit, bár az összeadás és kivonás a helyesírás , értő olvasás már tapasztalható hiányzó jelei az égig kiáltanak. Sokféle a tudomány mire a gyermekből felnőtt lesz. Tanítóink különféle emberek, s talán úgy van rendjén kire szeretettel kire meg nehezteléssel gondolunk. Nemrégen hallottam az egyik iskolai rendezvényen egy fenntartói véleményt a nevelő munkáról, miszerint nincs annál nagyobb öröm mint a csillogó gyermekszemeket látni , amikor jól érzik magukat egy -egy rájuk bízott feladatban szerepben. Bizony így van hisz a csillógó gyermekszemek láttán boldog lehet a padagógus és szülő egyaránt és mindannyian akik ennek részesei lehetünk.
Köszönetet szeretnék mondani hitoktatóinknak akik a tehetség megkülönböztetése nélkül tanítják szépre és jóra a gyermekeket, és sokszor szociális feladatokat ellátnak mikor a szeretet hitét átadják. Köszönetet minden pedagógusnak azért a munkáért amit egész évben városunk sikeres rendezvényeiért tettek a gyermekek felkészítésében, amiben mindenki kivette a részét, bennünket megörvendeztetve. És nem tudom nem is akarom szó nélkül hagyni a köszönetet a Művelődési Otthon pedagógusainak, akik minden alkalommal csodálatosan koreografált műsorral kápráztatnak el bennünket beleértve a mai megemlékezést is. Június első vasárnapján valaha csokorba szedtük a kertünk legeslegszebb virágait ,hogy azokat vihessük tanítóink, tanáraink elé köszönet képen. A pedagógusnap mint ünnep el sorvadt akkor is ha néhol akadnak még az üzletekből méregdrága csokrot cipelő szülők, gyermekek. Mert az ünnep lényege a ragaszkodás , a feltétlen tisztelet, a tanítóink iránt érezhető szeretet veszett el talán örökre.
Kívánom , hogy mind a gyermekek mind a pedagógusaink találják meg újra ezt a tiszteletet és szeretetet, amit az iskolában, óvodában a tanulásban és a tanításban vagyis a nevelőmunkában lehet.
Balhási Imréné
Németh Zoltán szavalata és Laczi Regina éneke után Kiss András, Jánosháza Város polgármestere három pedagógusnak adott át díszdiplomát. Az ünnepelteket Csik Józsefné, a Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI igazgatója és Babics Ferencné a Batthyány Lajos ÁMK Óvoda egységvezetője méltatták.
Gyémántdiplomát kapott Dr. Kiss Imréné tanító. A díszdiplomát fia, Dr. Kiss Imre vette át.
Dr. Kiss Imre és Kiss András polgármester
Dr. Kiss Imréné
Kiss Imréné tanító néni 1938. június 2-án született Pápocon. A kőszegi Tanítóképzőben 1957 -ben szerzett tanítói oklevelet.
18 éves korától, 1956-tól 1961-ig Csöngén tanított, 1961-ben került Jánosházára tanítónak. Dr. Kiss Imre körzeti orvossal kötött házasságot. Két fia született, 1963-ban Imre, majd 1968-ban András. Mindkét fia Jánosháza megbecsült polgára: Dr. Kiss Imre Zsolt körzeti orvos és alpolgármester, Kiss András Attila Jánosháza város polgármestere.
„Kiss tanító nénit” szakmailag jól képzett, következetes pedagógusként ismerte mindenki. Lelkiismeretes, igényes és fáradhatatlan volt a munkában. Osztályfőnök, munkaközösség vezető, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, úttörő vezetői munkaköröket látott el. Szakmai munkája, rátermettsége, irányító egyénisége miatt sokszor bízták meg vezetői feladatokkal. Nyugdíjasként is vállalt tanítói és vezetői feladatokat, többek között 1995-től a kemenespálfai tagiskola vezetésével is megbízták.
Gyémántdiplomája szerény elismerése annak az áldozatos, fáradhatatlan munkának, amelyet hosszú évtizedeken keresztül, ideálisnak egyáltalán nem mondható körülmények között a magyar közoktatás érdekében kifejtett. Hatvan éve átvett diplomája megvalósult, élővé vált, mert több száz, több ezer emberpalántát vezetett el a könyvhöz, a betűvetéshez, a számoláshoz. Azt tette, amit Arthur Miller megfogalmazott: „az embereknek nem azt kell adni, amit kérnek, hanem azt, amit kérniük kellene”. Kiváló munkájáért elismerésben részesült 1982-ben.
Kollégái tisztelték, becsülték. A pályakezdő fiatalok beilleszkedését segítette, munkaközösség vezetőként ellenőrizte. Jómagam is többször hospitáltam az óráin, nyugdíjba vonulásakor én vettem át az osztályát. Példaként állt előttem tanítói életpályája, pályakezdésemkor pedagógiai tapasztalatainak átadásával támogatott.
Margit néni több évtizeden át volt az iskola meghatározó egyénisége. Tanítványainak és munkatársainak sok szeretet, törődést és tapasztalatot adott. A tanítványok, szülők és kollégák tisztelettel, szeretettel emlékeznek rá.
(Csik Józsefné igazgató – Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI)
Aranydiplomát kapott Dr. Vargáné Somogyi Mária óvodapedagógus.
Dr. Vargáné Somogyi Mária és Kiss András polgármester
Dr. Vargáné Somogyi Mária
Éva néni 1939. július 10-én született Celldömölkön. Gimnáziumi tanulmányait Celldömölkön végezte. 1958 nyarán került Jánosházára. Két gyermeke közül fia is a pedagógusi pályát választotta.
Az óvodai nevelő munkát 1962-ben képesítés nélkül kezdte. A gyermeknevelés szépségeit megismerve jutott arra az elhatározásra, hogy pedagógiai képesítést szerezzen. A soproni óvóképző elvégzése a család és az óvodai feladatok elvégzése mellett komoly kihívást jelentett.
1967-ben szerzett Oklevelet, ettől kezdve még szakszerűbben, céltudatosabban végezte munkáját a gyermekcsoportban. Ezek az évek feledhetetlen szép emlékeket jelentenek a mai napig.
1969.április 15-én kiemelkedő munkavégzéséért vezetői kinevezést kapott. Erre való felkészítés hiányában nagyon nehéz tanulóévet élt át.
A régi várépületben az üzemelés romantikus, de rengeteg gondot rejtő körülmények között történt. A rossz tárgyi körülmények a nevelőmunka feltételeire is vonatkoztak. Nagy kihívást jelentett a szemléltető eszközök beszerzése, készítése.
Az új nevelési program bevezetésére 1971-ben saját készítésű eszközökkel kellett készülni. A nevelő-oktató munkát segítő eszközök bővítése mellett elindult a konyha gépesítése, majd a játszóterületre több mozgásfejlesztő eszköz került beszerzésre.
Az 1 év vezetői tanfolyam elvégzése után 2 éves komplex továbbképzésen gyarapította szakmai tudását.
1983-1988-ig az óvodában Családi kör klubbot vezetett.
Az új óvodaátadására 1979-ben került sor. Az intézmény felszerelése a szülőkkel és az üzemekkel kialakított jó kapcsolat révén sok hasznos felszerelést sikerült beszerezni. Ennek következtében 1979 nyarán Társadalmi munkáért kitüntetésben részesült. 1981-ben miniszteri dicséret volt munkájának elismerése.
A korszerű pedagógiai ismeretek gyarapítása érdekében folyamatosan továbbképzéseken vett részt.
– 1987-ben a Kecskeméten a Nyári egyetem hallgatója volt
– 1987/1988-ban vezetői tanfolyamon vett részt Szombathelyen
– Celldömölk környéki vezetői munkaközösségben a szakmai munkaközösség vezetését látta el
Mindig is fontosnak tartotta a szakmai továbbképzéseket, szakmai megújulást. A nevelőtestület tagjait is folyamatosan erre buzdította. Vezetése alatt jött létre több munkaközösség óvodánkban, melyek rendkívül hatékonyan működtek. Szoros kapcsolat fűzte össze az óvodai-iskolai munkaközösségeket bemutatók, értekezletek formájában. Kiemelkedő munkája kapcsán olyan szakmai sikerek születtek, mint
rádiófelvétel
hanglemez megjelenése
óvodai folyóiratokban gyermekmunkák megjelenése
sikeres versenyek, pályázatok
1988-ban magas színvonalú munkájáért kitüntető jelvényt adományozott a Művelődési Minisztérium.
1995.augusztus 15-én nyugdíjazással szűnt meg óvodai munkaviszonya. Ez alkalommal a Pedagógus szolgálati emlékérmet kapta.
Az elhangzottak is azt bizonyítják, hogy ez a tartalmas, életút milyen gazdag, sokrétű pedagógiai munkát takar.
Jelenleg is többen ülünk itt a teremben, akiket Éva néni vezetőként elindított a pedagógusi pálya rögös útján. Itt nemcsak az óvónőkre gondolok, hanem azokra a tanítónőkre is, akik valaha óvodánkban kezdték szakmai életútjukat.
Hogyan emlékezünk vissza rá vezetőként, kollégaként? Csendes, halk szavú, segítőkész, figyelmes vezető volt. Az újonnan belépő dolgozókat végtelen türelemmel tanítgatta. Belénk plántálta a gyermekek mindenek felett álló érdekeit, és hogy az óvónői munkát hivatásnak tekintsük.
Kiemelten fontosnak tartotta az ön-és továbbképzéseket, és ehhez minden feltételt igyekezett biztosítani.
A becsületes, korrekt munkavégzést mindig elismerte. A mai napig tisztelettel és elismeréssel emlegetjük azokat az éveket, melyeket vele együtt tölthettünk.
(Babics Ferencné egységvezető – Batthyány Lajos ÁMK Óvoda)
Aranydiplomát kapott Kiss Jánosné tanár.
Kiss Jánosné és Kiss András polgármester
Kiss Jánosné
1944.május 4-én született Kemenesmagasiban. Tanári oklevelét a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem-orosz szakán szerezte 1966. június 25-én.
1966.augusztus 1-én nevezték ki Jánosházára tanárnak. Jánosházán telepedett le férjével, házasságukból egy fiú született.
A főiskolán szerzett három szakképesítés közül a rendszerváltásig csak az orosz tantárgyat tanította, majd csak történelmet, később magyart is. Az általános iskola mellett a gimnáziumban is oktatott orosz nyelvet. Kiss Jánosné tanár néni azt vallja, hogy munkáit leghitelesebben a tanítványai tudják megítélni, illetve az, hogy mit tudtak hasznosítani a középiskolában. Számos diákot készített fel tanulmányi versenyre.
Öt volt tanítványát mentorálta a főiskolai gyakorlati idejük alatt, lelkesen osztotta meg pedagógiai tapasztalatait a pályakezdőkkel.
Évekig látott el osztályfőnöki feladatot, ahol fontosnak tartotta a gyermekek tanulásának segítése mellett a gyermekek személyiségének fejlesztését.
Munkaközösség vezetőként elkötelezetten támogatta kollégáit a tudás átadásában és összekötő szerepe volt a mindenkori intézményvezetés és a nevelőtestület között.
A kollégákkal jól együtt tudott működni, mind szakmailag, mind emberileg.
Feladata volt bőven: nyáron nyelvgyakorlatokat végzett különböző városokban (pl. Nagykanizsa), tolmácskodott ha a helyzet úgy kívánta. Sajnos a családot is félre téve kellett sokszor helyt állni, pl. amikor -37 C-ban Leningrádban tanítási gyakorlatot végzett.
Kiváló munkájáért jutalomban részesült 1983-ban.
Tanárként megtalálta azt a munkát, hivatást, amit szeretett. Pedagógus pályája során igyekezett átadni a tudásvágyat minden diáknak, aki az iskola kapuján átlépett. Minden korban szükség van olyan pedagógusokra, akik fényes lámpásként szeretettel világítják meg előttünk az utat, amelyen haladva érhetjük el mindazt a célt, amit kitűztünk magunk vagy gyermekeink elé. Margitka ilyen pedagógus volt.
(Csik Józsefné igazgató – Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI)
Az ünnepség fogadással zárult.
Fotó: Martonné Balaton Zsuzsanna
Nemzeti Összetartozás Napja
A Magyar Országgyűlés 2010-ben nyilvánította június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává. Ezen a napon szerte az országban megemlékezéseket tartanak.
Jánosháza Város Önkormányzata 2017. június 2-án a művelődési házban emlékezett a trianoni eseményekre.
Molnár Terézia, a Szent Imre Általános Iskola igazgatója, a rendezvény szónoka statisztikai adatok tükrében idézte fel a szomorú nap történéseit. Emlékeztetett arra, hogy milyen nehéz feladat volt az országot a mérhetetlen veszteség után újraépíteni. Biztatásul idézte a Himnusz sorait: …megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.
Molnár Terézia
A beszédet követően a Jánosházi Amatőr Színtársulat tagjai Mindig gondoljunk reá című műsorukkal hangsúlyozták a magyar nemzet összetartozásának fontosságát. A műsort Illés Zsuzsa rendezte.
Jánosházi Amatőr Színtársulat
A rendezvény a trianoni kereszt koszorúzásával zárult.
Kiss András polgármester (jobbra) és Dr. Balás Endre jegyző
Fotó: Martonné Balaton Zsuzsanna
