Megjött a Mikulás…

Hát megjött a Mikulás…
Nemhiába énekelte a több száz csillogó szemű gyerek torkaszakadtából december 5-én a művelődési ház nagytermében:”Jöjj el hozzánk várunk rád, kedves, öreg Télapó…!”
Hosszú volt ez a nap, különösen a legkisebbeknek, akik reggel óta várták már, hogy ma újra eljöjjön hozzájuk a Mikulás, piros kabátjában, hófehér szakállával, és tele rakott zsákjával. Három órakor minden izgatott gyerek -és valljuk be felnőtt is!-, a művelődési házban gyűlt össze, hogy együtt várják ki az utolsó órát a Mikulás érkezéséig. Amíg várakoztak, a Varnyú Country együttes adott fergeteges koncertet. Mi tagadás beleadtak apait-anyait, igaz szükség is volt rá, mert az utolsó percekben a jókedv és az izgalom már a tetőfokára hágott. Mindenki az ajtót leste: Mikor jön már?! És végre megérkezett! Kedvesen, mosolygósan, barátságosan. Igaz, a két fekete krampusz kicsit félelmetes volt mellette, de hát valakinek a csomagokat is kell cipelni, nem igaz ?! És lehet, hogy a szívük aranyból van… Meg aztán az idén egy szép krampuszlány is kísérte, akinek elhittük, hogy krampuszéknál is vannak kevésbé rakoncátlan krampuszgyerekek. Mikulás bácsinak az idén is volt mindenkihez egy jó szava, mindenkinek jutott egy simogatás, és aki percekkel előtte még kicsit tartott a nagyszakállú, furcsa embertől, az is elégedetten, édességgel a kezében térhetett haza.
Mikulás bácsi pedig krampuszai kíséretében felült újra a szénfekete hintójára és elköszönt a jánosháziaktól. Azt mondta jövőre is eljön. És neki mindannyian elhittük…. Illés Zsuzsa