Koszorúzás az ’56-os emlékműnél
2020. október 22-én 11 órakor Jánosháza Város Önkormányzata koszorúzással emlékezik 1956 hőseire. A megemlékezésen közreműködik a Batthyány Lajos Általános Iskola.
A járványügyi helyzetre való tekintettel a rendezvényen csak a koszorúzók lesznek jelen.
Mi volt 1956, barátom? Múlt, ami elmúlt?
Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt… Se élõ, se holt.
Elfelejtetted a Tettet! Amikor a semmibõl sok ember Valamit teremtett.
Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a valami.
Hogy Valami volt: s ez a Szabadság. És hogy futott elõle a Gazság!
Pattant ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenics.
A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép:
ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dõlt a Szobor, s még dõltében is ölt.
Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tõre,
s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is õ, nem csak õre.
Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság?
És hogy mert szabad vagy, a jövõdet is visszaadják?
A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?!
Nem kértél sokat, csak életed,
s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámítják talán a véredet.
Vér–vár. Vér – vád. Vér – ver. Aléltan elhever.
A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed.
Földedbe bevernek mint jelzõ karót. Élethosszig fizetheted ezt az adót.
Jön a defterdár, s tõle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed? Hiába kérdezed…
Ahogy a helyet nézed népeknek sorában, légy büszke arra:
ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.
(Az 1956: Aki magyar… című rockoperában szerepel a Mi volt 1956, barátom? c. vers, írta Adorján András és Kocsis L. Mihály, az aláfestő zenét Jenei Szilveszter szerezte.)
Nemzeti Ünnep
Emlékezzünk együtt 1848 hőseire március 14-én!
Jánosháza Város Önkormányzata 2019. március 14-én ünnepli az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc hőseit.
A művelődési ház nagytermében 11 órakor kezdődő ünnepségen közreműködnek a Szent Imre Általános Iskola diákjai. Beszédet mond Molnár Terézia, az iskola igazgatója.
Jánosháza Város Önkormányzata az ünnepség keretében adja át a Jánosháza Városért kitüntetéseket azoknak a jánosháziaknak, akik a legtöbbet tették az elmúlt időszakban a településért.
Az ünnepség koszorúzással zárul.
Mindenkit szeretettel várunk!
’56
Jánosháza Város Önkormányzata 2018. október 19-én a Művelődési Otthon és Könyvtár nagytermében emlékezett az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eseményeire.
Az ünnepségen Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke mondott ünnepi beszédet. Beszédében felidézte a 62 évvel ezelőtti eseményeket.
Hősökként tekintünk 56 magyarjaira, mert ők tették megkérdőjelezhetetlenné hitünket a magyar szabadságban, a magyar jövőben. Hisszük, hogy a magyarság küldetése nem ért itt véget– mondta.
Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke
A beszédet követően a Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI nevelői és diákjai Emlékképek című zenés, irodalmi összeállításában vezette vissza a nézőket a múltba. Nagy sikerű műsorukat Csik Marietta és Göblyösné Lengyel Anita tanárnők rendezték.
Szólót énekelt Lakatné Molnár Adél, zongorán kísért Lovász Gábor, technikai munkatárs Horváth Zoltán volt.
Az ünnepi műsor az 56-os hősök emlékművének koszorúzásával zárult.
JTV felvételéből fotó: Illés Zsuzsa
Az aradi hősökre emlékeztek
Jánosháza Város Önkormányzata 2018. október 5-én, pénteken 10 óra 30 perckor a hagyományokhoz híven a Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI aulájában emlékezett az aradi hősökre .
Az emlékműsort, melyben megemlékeztek az aradi vértanúkról és az iskola névadójáról is, az intézmény diákjai adták elő.
A műsort Derzsy Otília és Göblyösné Lengyel Anita tanították be.
A megemlékezés Batthyány Lajos szobrának koszorúzásával zárult.
Tisztelet az aradi hősöknek
“E tölgyeket pedig, melyekkel Deák állított emléket, erős, élettel teli fákká nevelte az idő. Hiába telt el másfél évszázadnyi idő ültetésük óta, sok közülük ma is él. Ezek a fák dús lomkoronájukkal ma is éppoly büszkén kapaszkodnak az égbe, mint ahogy erős és mély gyökérzetükkel kapaszkodnak kiszakíthatatlanul az anyaföldbe. Ahogy az aradi 13-ak is kiszakíthatatlanok emlékezetünkből.” Áder János
Jánosháza Város Önkormányzata 2018. október 5-én, pénteken 10 óra 30 perckor a hagyományokhoz híven a Batthyány Lajos Általános Iskola aulájában emlékezik az Aradi hősökre .
A rendezvényen közreműködnek az iskola nevelői és tanulói.
A megemlékezés Batthyány Lajos szobrának koszorúzásával zárul.
Nemzeti Összetartozás Napja
„A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Jánosháza Város Képviselő-testülete nevében József Attila szavaival köszöntötte Illés Zsuzsa, az ünnepség moderátora, az ünnepi műsor szerkesztő rendezője a megjelenteket.
Csik Józsefné, a Batthyány Lajos Általános Iskola és AMI igazgatója volt az ünnepi szónok, aki beszédében elmondta: Örömmel és bizakodással kell, hogy eltöltse lelkünket az, hogy az elmúlt évtizedek küzdelmeiben az összefogás példáiból tanulva, a nemzeti összefogás példáiból erőt merítve az összetartozás erősítésén munkálkodjunk.
Az ünnepi műsort ezúttal is a Jánosházi Amatőr Színtársulat szolgáltatta. Közreműködött Lakatné Molnár Adél.
Az ünnepség a Trianoni kereszt koszorúzásával zárult.
Fotó: Illés Zsuzsa, JTV
Hősökre emlékeztek
Jánosháza Város Önkormányzata 2018. május 27-én délelőtt 11.00 órakor hagyományosan az Első- illetve a Második Világháborús emlékműnél hajtott fejet a világégésben meghalt katonák és civil áldozatok emléke előtt.
Az ünnepségen Varga Györgyné könyvtáros mondott ünnepi beszédet.
Minden év május utolsó vasárnapján a magyar történelem hőseire, hősi halottaira, elsősorban a két világháborúban elesett katonáinkra emlékezünk. Az ünnep gyökerei 1917-re nyúlnak vissza. Ebben az évben foglalta törvénybe a magyar Országgyűlés, hogy meg kell emlékezni az éppen zajló háború magyarhoni hősi halottairól. Magáról az Emléknapról az 1924. évi XIV. törvény rendelkezett, a nemzeti ünnepek közé sorolva azt. A megemlékezést 1942-ben kiterjesztették az 1938 óta elesett katonákra is. A szocializmus évtizedei alatt nem volt lehetőség a nyílt emlékezésre, mígnem 1989-től ismét szabadon lehet megemlékezni elesett hőseinkről. A 2001. évi LXIII. törvény az előzményekre építve életre hívta a Magyar Hősök Emlékünnepét, a korábbiakhoz hasonlóan május utolsó vasárnapját határozva meg az emlékezés napjaként, egyúttal kiterjesztve a megemlékezést minden hősre, aki hazánk több mint ezer éves története során életét áldozta vagy kockáztatta az ország érdekében.
Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása az egész nemzet nevében nyilvánítja ki, hogy büszkének kell lennünk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.
Úgy gondolom, ezen a napon megemlékezésünk középpontjában elsősorban a két világháború elesett katonái állnak, így én is az ő emléküket szeretném most felidézni.
Miért tekintjük őket hősnek? Nem csak azért, mert törvény nevezi őket annak. Ők a kötelességteljesítés hősei, a küzdelem és a kitartás hősei. Az országnak, a hazának szüksége volt rájuk. És ők mentek. Nagy többségük soha nem akart hős lenni. Élni akartak, nyugodt életet élni, családjukért, közösségükért dolgozni. De katonai esküjük kötelezte őket a helytállásra. A katonának pedig nem igazán van mérlegelési lehetősége: parancsot teljesít. Mentek, mert menni kellett. Küzdöttek, sokszor emberfeletti módon, és elestek, hősi halált haltak a doberdói fennsíkon, Galíciában, Erdélyben vagy éppen a Don-kanyarban.
Emlékezzünk – nem csupán a mai napon – magyarhoni katonahőseinkre, mert a ma élők megemlékezése ad értelmet hős katonáink áldozatának. Hajtsunk fejet tisztelettel és büszkén emlékük előtt. A tisztelgés természetesen nem csak az elesetteknek, hanem a hazatérőknek is méltán jár, akik ugyancsak példát mutattak kötelességteljesítésből, de ez nem került az életükbe; és méltán emlékezünk meg a munkaszolgálatosokról és a polgári lakosság köreiből kikerült áldozatokról is.
Valamennyiünkben, az idősebb és fiatalabb korosztályokhoz tartozókban is tudatosulnia kell: a világháborúkban nagyapáink, dédapáink, ükapáink harcoltak, saját családtagjaink. Valamilyen módon mindannyian érintettek vagyunk, személyesen is érintettek, amikor a világháborús hősökről beszélünk.
A hazánkat és Európát védelmező magyar hősök szellemében, világháborús katonáink kötelességtudásával és az igazunkról való meggyőződéssel, a valódi rászoruló iránti szolidaritással, de józan ésszel küzdjünk, ki-ki a maga helyén és lehetőségei szerint Magyarország jelenéért és jövőjéért.
Az ünnepség zárásaként a város, az intézmények és civil egyesületek vezetői koszorút helyeztek el a hősi emlékművek előtt.
A rendezvényen közreműködtek Kelemenné Molnár Mónika és Tullerné Szalai Ildikó, a Jánosházi Amatőr Színtársulat tagjai.
Fotó: Illés Zsuzsa
Márton nap
Hagyományosan, lámpás felvonulással emlékezett Jánosháza lakossága Szent Mártonra november 11-én. Az idén módosult útvonalat járt be az érdeklődők sokasága.
A kiinduló pont a római katolikus templom volt, ahonnan Bodorkós Imre főtisztelendő, plébános vezetésével átsétáltak a felvonulók a Mária kertbe. Itt megkóstolták illetve megosztották egymással -ahogy azt Szent Márton tette a köpönyegével- a Márton kiflit.
A megemlékező séta utolsó állomása a Művelődési Otthon és Könyvtár volt, ahol meleg teával és libazsíros kenyérrel várták a vendégeket.
Az aradi vértanúk előtt tisztelgett a város
Ma délelőtt fél 10-kor a Batthyány Lajos Általános Iskola tornatermében emlékezett a város a tizenhárom aradi vértanúra és az iskola névadójára, gróf Batthyány Lajosra.
A megemlékezésen ott voltak a város és az intézmények vezetői, dolgozói, az iskolák képviselői. Közösen tekintették meg a Batthyány iskola diákjainak Mustos Anita tanárnő által rendezett emlékműsorát, melyben felolvasták a tizenhárom vértanú – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner (Lahner) György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – nevét.
Ezt követően az emlékezők az iskola előcsarnokában megkoszorúzták gróf Batthyány Lajos szobrát.
Mint ismert, 1849. április 28-án útban Ausztria felé Jánosháza lakossága ki akarta szabadítani a volt miniszterelnököt és a többi foglyot. Április 27-én Somlóvásárhely felől osztrák dzsidások által őrzött 18 szekér érkezett a településre. A szekereken élesre töltött fegyverű katonák vigyázta foglyok ültek. A jánosházi vendégfogadó udvarára gördültek be a szekerek, amelyeken a foglyok között forradalmárok voltak, köztük három gróf: Batthyány Lajos, Károlyi István, Zelenszky László. A vendégfogadóban szállásolták el őket. Az esti és éjszakai órákban Jánosházán és környékén nagyszabású népmozgalom bontakozott ki a foglyok kiszabadítására. 28-án hajnalban az összegyűlt tömeg körbezárta az épületet és követelte a foglyok szabadon bocsátását. Az őket őrző katonák vezetője, Langh kapitány a tömeg értésére adta, hogy élve vagy halva, de a foglyokat tovább kell szállítania, és felkérte Batthyányt, nyugtassa meg a tömeget. Ő a fogadó tornácának korlátjához lépve, eleinte kissé remegő hangon, majd egyre magabiztosabban tett eleget a parancsnak. Kijelentette, hogy nem fél a bíróság ítéletétől, és kérte a tömeg szétoszlását. Rövid beszédét – kezét szívére téve – így fejezte be:
„Köszönöm a hazafias jóindulatot, melyet irántam és előttem többnyire még ismeretlen fogolytársaim iránt itteni ünnepélyes, de mindnyájunkra vészessé válható megjelenésükkel tanúsítottak. Isten áldja meg önöket a jóindulatért még késő unokáikban is, de éppen ennek az Istennek, a kiben mindnyájan bízunk, szent nevében kérem önöket, barátaink, hagyjanak minket, a mint eddig az ország fővárosából idáig békében jöttünk, békében vonulni tovább is. Ne kívánják halálunkat idő előtt, s ne idézzék föl, a mint már mondtam s most könyörögve újra mondom, a mit kerülni lehetetlen volna, Jánosházának végpusztulását.”
A felkelők vezetői kézszorítással búcsúztak a volt miniszterelnöktől, akinek ez volt az utolsó nyilvános szereplése. A jánosházi felkelők ezen a napon beavatkozhattak volna a magyar történelem menetébe, ha Batthyány is úgy akarta volna…
A kormány 2001-ben nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13 vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére emlékezve.
A rendezvény fotógalériája: Fotó: Illés Zsuzsa
Hála, hála, mindig hála…
Jánosháza Város Önkormányzata minden évben fontosnak tartja, hogy az első nyári hónap első hétvégéjéhez közeledve méltóképpen megünnepelje a pedagógusokat.
Ezen a napon mindenkinek a szívében megszólal egy csendes hálaének, mert arra az emberre gondol, aki átsegítette őt a tanulás első nehézségein vagy egy jó szóval feledtette az első iskolai bánatát.
A pedagógus pálya nagy és nemes hivatás. Mindenki, aki erre az útra lép tisztában van vele, hogy olyan ember lesz a tanítványa életében, aki a lelkét egy életre megérinti. Ez az a nap, amikor adhatunk egy szál virágot, egy köszönő szót a tanítónak, a sok jóért melyet a tanév folyamán önmagából adott.
Az ünnepségen Balhási Imréné, a Kulturális Bizottság elnöke mondott köszöntőt, melyben megköszönte a település pedagógusainak egész éves munkáját. A hálás szavak után két pedagógus kapott az ünnep alkalmából díszdiplomát.
Darabos Kornélia és Takács Dezsőné 60 éve szerezték diplomájukat, ezért Kiss András polgármester és Rozmán László a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Celldömölki Tankerületének igazgatója gyémánt diplomát adományozott számukra, Csik Józsefné a Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója pedig méltatta az ünnepelteket.
Az ünnep hátralévő részében az iskolák és a zeneiskola növendékei, valamint Rába Dóra, Heczel Beáta Zsuzsa és a Jánosházi Amatőr Színtársulat tagjai adtak műsort.
A pedagógusnapi ünnepség 2016-ban is fehér abrosz melletti beszélgetésekkel zárult.
